Monológ egy téli katicához

Nem tudom, mi dolguk a katicáknak
decemberben egy konyhaasztalon.
Egyedül vacsorázom, de közben is
itthoni munkámon és - szorongó gyomorral -
a holnapi hétfőn gondolkodom. Alig felfogva
észlelem a mozgást: jó isten, mit keres itt
egy katicabogár?

Napok óta nem hoztam sem virágot,
sem zöldséget; melyeken ott ragadhatott,
ráadásul panelben lakom, fent a hetedik
emeleten, s az ablak is csak néha, résnyire
van nyitva... Hogy a fenébe kerül ide,
a konyhaasztalra, mit keres itt decemberben
egy katicabogár?

Én ehhez nem értek. Hova vigyelek?
Mit szoktak ilyenkor csinálni egyébként
a normális katicák? Tennem kell valamit,
mielőtt felfedeznek a cicák... Papírlapon
kiraklak az erkélyre, a virágláda hideg
földjére... de hiába gondolkodom, miért pont
itt jár, télvíz idején ugyan mit keres itt
egy katicabogár?

Sajnos, tanácstalan vagyok,
s ráadásul nem is ez kéne,
hogy legyen a legnagyobb problémám...
te boldogtalan bogár.
Nem tudom, túléled-e.
Hideg a tél, s még oly távol a nyár...
De akkor sem fér a fejembe, hogy
decemberben
egy panellakásban,
a hetedik emeleten,
a konyhaasztalon
honnan jött, merre tart
- s ugyan egyáltalán - mit kereshet itt
egy katicabogár?