Anyám, te drága

Sokszor gondoltam már rá,
gyermekként és felnőtt fejjel is:
az én anyukám biztosan szent...
egész életében és most is.
Annyi jót tett mindig és most is csak
azt nézi, mi minden lehetne
általa jobb, kin segíthet, bőven
erején felül még mit tehetne,
míg csak jártányi ereje van,
másokon segítene.
Az én anyám szent egész biztosan.
Egyszerű és esendő, de általa
bizony, istenem, több fény van a világban.
Egyszer sem futott el, ha tennie kellett,
adódó kibúvói közül egyetlenegyet
sem vett elő gondjai közül soha,
melyek pedig ezerszer felmenthették volna...
Ha cselekedni kellett vagy valamit
jobbá tenni, jobbá lenni, ő első volt
a sorban, vagy egyetlen, ki helytállt.
Nem nézte kényelmét, ha kell,
virrasztott szinte heteken át,
nem evett gondterhelt napokon át,
hogy valami megoldódjon,
hogy valami végére pont kerüljön.
Jött, ha egy íze sem óhajtotta
a feladatot, ami rá várt; ment,
ha otthon pedig millió dolog hiányolta,
s valahogy lelkében odabent
ösztönösen jó volt értékrendje,
és ezáltal szinte tanításra méltó
eredendően pontos
fontossági sorrendje.

Ilyenek nem születnek gyakran.
Ő ezért is lesz halhatatlan.
Míg én élek, egészen biztosan.
Míg unokái élnek, ezerszer biztosan.
Én már látom, hogy az angyalok
tükörré fényesítik glóriáját.
Drága anyám, kívánok neked
istentől áldott, boldog anyák napját.