Álommese

Válogattam
    búzát az ocsútól
    éjt nappallá téve,
szemem könnyesre fáradt,
    vörösre kiégve.
Próbáltam látni is,
    nemcsak vakon nézni,
    rózsaszín hajnalpírt
    észre sem véve.

Elkergetett
    a gonosz mostoha
    halálra ítélve,
csak futottam és féltem
    sötétben rettegve.
Mer-e majd valaki,
    mer-e megmenteni,
    számon fog-e kérni
    mindent félre téve.

Kenyérmorzsát
    szórtam szét utamon
    halkan énekelve,
ám éhes kis madárkák
    gyorsan csipegetve
felszedték a nyomot,
    örül, ki jóllakott,
    gonosz békén hagyott
    másfelé kerülve.

Emlékeket,
    álmokat kergettem
    szebb sorsot remélve,
mély jóságot találtam
    hű szemekbe nézve.
Nem kellett varázslat,
    semmilyen fondorlat,
    segítő, jóságos
    maci lett belőle.