Augusztus végén

Vöröslő fátylat von
maga után a Nap,
egyre korábban tűnve el az égről.
Augusztus végére jár,
megnyúlt éjszakákkal
búcsúzni kezd lassan a nyár.
Még tisztán kéklik az ég,
vakítanak a fények
és zavartalan, tiszta a kép,
az ember tudatában még
minden változatlan,
már felejtésbe merül
az izzó hőség.
De augusztus végére jár,
s elillan lassan a nyár.

Ám ez a Te napod most,
mikor az égből rég lehullottak már
a fáradt csillagok,
mikor a habos bárányfelhők mindegyike
csak rád mosolyog.
S így, augusztus végén,
amikor a Nap már más szögből fénylik,
amikor a zöld lombok között
néhány sárga levél is díszlik,
tiszta szívből és szeretve,
hálásan létedért kívánok neked
boldog születésnapot.