|
Szappanbuborék
Szappanbuborék
Színes, mesésen csillogó gömbön át nézem a világot,
rajongva szépségeiért, oly önfeledten boldogan
tudnék örülni összes felbecsülhetetlen
kincsének, oly hálás vagyok most is
színekért, hangokért, álmokért,
kisgyermekként ujjonganék
bármiért, jó szóért,
hogy valaki ért,
megért...
Egy érzés
a gömbön belül,
hogy baj sosem érhet,
ember biztonságban élhet,
nyugodt, ép szívvel és lélekkel,
soha nem érhet rossz és nincs gonosz,
nincs bántás és igazságtalan, mostoha sors,
egyik a másiknak nem, nem lesz üldöző ellensége...
De ó, jaj! A csillogó gömb elenyész hang nélkül, vége.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
