|
Fény és árnyék
Fény és árnyék
Annyi minden van, amire rossz emlékezni, s az ember úgy gondolja, milyen jó lenne, ha elfelejthetné. De inkább az lenne jó, ha egyáltalán meg sem történt volna.
Ez is azok közé a vágyak közé tartozik, amelyek nem működnek. Emlékezünk... jóra, rosszra egyaránt. Agyunk szelektál, hiszen nem győznénk azt a rengeteg impulzust, információanyagot, érzést, gondolatot, tudást, történést, emlékeket naprakészen tárolni. De irányítani nem tudjuk, hogy a rosszra ne emlékezhessünk.
Ha megadatna ez a képesség, hogy gombnyomásra felejthetünk - mégis, nem hiszem, hogy választanám. Nemcsak rózsaszín a világ. Attól, ha nem emlékszem fájdalmakra, kegyetlen dolgokra, tragédiákra, tőrdöfésekre, árulásokra, kellemetlen érzésekre, bántásokra - attól még megtörténtek. S én úgy vagyok teljes, ha mindezek tudatában élek. Azok a rossz dolgok is formáltak, tettek azzá, ami ma vagyok.
Nemcsak a ma, a derű, a napfény, az optimizmus, a bizakodás, a remény a létem-lényem. A tegnapom is az enyém, s a sötét oldal is az enyém, azzal együtt, hogy néha nosztalgiázom, néha mélabús vagyok, néha fáj, nyomaszt valami, néha kétségbeesek, néha félek, néha depis vagyok, néha elérzékenyülök - és nem szégyellem, néha sírok...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
